Mindannyian részleges figyelemhiány szindrómában szenvedünk, mondja Paul Redmond generációs elméleti szakértő, a liverpooli egyetem tanszékvezetője.
Mindenki hallott már a háború után született “baby boomers” generációról, akiket nálunk a Ratkó-korszak gyerekeiként ismernek, de keveset tudunk az utánuk jövő X vagy a milleniumi Y generációról. Utóbbiak 1980 és 2000 között születtek, és gyakorlatilag belenőttek a digitális világba. A generációk különféle jegyeket hordoznak, melyek nemcsak a fogyasztói szokásaikat, hanem a munkahelyi elvárásaikat és viselkedésüket is meghatározzák. “A generációs elmélet feltételezi, hogy az uralkodó társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális miliő, amelyben a különböző generációs csoportok szocializálódnak, sajátos generációs karaktereket formál”, magyarázza Paul Redmond, aki a Pécsi Mandulavirágzási Tudományos Napok egyik meghívott vendégelőadója volt. A generációs kutatás bár tudományos elméleteket alkalmaz, nagyon is gyakorlatias problémákra keres választ. “Sok cég azért kér fel minket tanácsadói munkára, mert nehézségei vannak a toborzással és a munkaerő megtartásával”, mondja Redmond. A liverpooli egyetemen az Y generációval kapcsolatos kutatás eredetileg egy nemzetközi, de csak angolszász kutatásként indult Angliában, Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Azonban ahogy a vizsgálatok kiterjedtek Kínára, egyre világosabbá vált, hogy globális jelenségről van szó, az Y generáció jegyei mindenhol megtalálhatóak. “Ennek valószínűleg a technológia az oka. Mindenki akar ipodot, iphone-t, mindenki rajta van a facebook-on. A technológia lerombolja a nemzeti identitásokat és a nemzetek közti határokat.”
Az Y generáció tagjai optimisták, magabiztosak, idealisták, van véleményük, aminek hangot is adnak, és szeretnek rákérdezni a dolgokra, megkérdőjelezni a megszokott sémákat. Az előző generációkhoz képest nagyobb jómódba születtek bele, és ezért több időt tudnak a felsőfokú tanulmányaikra fordítani. A munka terén elvárják a változatosságot, és hogy ne kelljen rutinfeladatokat végezniük. A főnökeikre inkább személyes edzőikként tekintenek, akik segítenek nekik az önfejlesztésben és előrelépésben.
“Ha nem tetszik egy munka, akkor otthagyom és visszaköltözöm a szüleimhez” – idézi Redmond az egyik Y generációs alanyt egy fókuszcsoportról. Tehát nem érzik azt, hogy nagyok a kockázatok, és jól ki is jönnek a szüleik generációjával, osztják az értékeiket, ezért is hívják Amerikában “boomer utánzatoknak” őket. “Angliában most komoly hiány van a diplomás állásokból, ami elindított egy társadalmi párbeszédet arról, hogy mik is igazán az értékes munkák. Egyre több diplomás dönt úgy, hogy olyan vállalkozásba fog, amely nem igényel egyetemi végzettséget, ellenben függetlenséget ad. Az Y generáció szeret életstílus alapján munkát választani. Az Y generáció mögött teljes mellszélességgel ott állnak a szüleik, akik mindenben támogatják őket. Paul Redmond “helikopter szülőként” aposztrofálja az egyik típust. A helikopter szülők állandóan ott köröznek a gyermekeik fölött, még akkor is, amikor azok már dolgoznak, és mindig bevetésre készek, ha szükség van rájuk, ha kell munkabérről is tárgyalnak a gyerekeik helyett. Ugyanakkor van egy erős osztályrétegződési elem, nem ritka, hogy szülők egymás között megállapodnak, hogy gyakornoki munkákra felveszik egymás gyerekét, tudván, hogy a legtöbb álláshoz a diploma önmagában már nem elég. “A középosztálybeli szülők többsége képes dekódolni a piaci játékszabályokat és azt is tudják, hogy a nem mindig jelent nemet”, magyarázza Redmond, hogy miképp termelődnek újra az osztályegyenlőtlenségek. A másik oldalon vannak azok a versenyhátrányban lévő fiatalok, akiknek a szülei nem tudnak ilyen jellegű támogatást nyújtani, mert ők nem tudták megfejteni, hogy mik a játékszabályok, vagy egyszerűen nincsenek meg a megfelelő kapcsolataik.
Az Y generációt érdekli a politika, de ritkán megy el szavazni, mert unja a hagyományos politikai pártokat, sokkal nagyobb eséllyel fog saját politikai mozgalmat indítani akár a facebookon, akár telefonon mozgósítva. Gyakran fogalmaznak meg olyan nézeteket, amik megkérdőjelezik a jelenlegi politikai rendszer legitimitását. A líbiai forradalom is egy ilyen mozgalomnak tekinthető, a tüntetők mindenhova magukkal viszik a mobiljaikat és küldik az üzeneteket a BBC-nek és egyéb hírmédiumoknak. Ugyanakkor nem csupán a demokrácia kiszélesedése, de veszélyek is rejlenek a digitálisan bekötött létben. Paul Redmond három ilyen kockázatra figyelmeztet. Egyrészt az Y generációt nem különösebben érdekli az online adatvédelem, másrészt átélhetnek egyfajta identitásbizonytalanságot: “Ki vagyok én? Vajon csak a facebook oldalam?”. Harmadrészt a piaci realitások nem feltétlenül esnek egybe ennek a generációnak az ambiciózus törekvéseivel.
“Idővel mindannyian kicsit Y generációsak leszünk, és az általam részleges figyelemhiánynak nevezett szindrómában szenvedünk”, mondja Paul Redmond. Beszélünk egymással, de közben félszemmel a telefonunkat figyeljük, vagy épp a számítógép monitorját nézzük. Követjük a másikat, de nem teljesen. Vajon pár év múlva fog bárki Shakespeare-t vagy Dickenst olvasni? Nem valószínű. Fennáll annak a veszélye, hogy idővel egyre kevesebben fognak alapos, mély ismeretekkel rendelkezni. Töredezett társadalom jöhet létre, ahol az emberek még a saját szomszédjaikat sem ismerik, és akár pénzt is fognak fizetni azért, hogy valakivel szemtől szembe beszélhessenek. Az „Ezredfordulós (de)generációk” címmel rendezett témanap nyitotta február 28-án a Mandulavirágzási Tudományos Napok előadássorozatát Pécsett. A liverpooli professzor után több neves hazai előadó beszélt a napjainkban tapasztalható generációs ellentétek különböző aspektusairól. Köztük Síklaki István arról tart előadást, mennyire fontos a családi háttér; Törőcsik Mária professzor asszony pedig a vásárlási szokásokról, a marketing szerepéről beszélt. Medveczky Ádám karnagy előadásában a zenész dinasztiákról osztott meg információkat a hallgatósággal. Kosztolányi György professzor az élet meghosszabbításának lehetőségeiről tartott előadást a genetikai adottságokra fókuszálva. Kolláth György az alkotmányjogász szemszögét mutatta be, majd Barát Erzsébet tárgyalta az erős és határozott nő szerepét. A Pécsi Tudományegyetem európai szellemiségét és lokális kötődését leginkább kifejező rendezvénye, a Mandulavirágzási Tudományos Napok immáron ötödik alkalommal adott lehetőséget a tudás megosztására.
